A nő, aki tudja merre tart
2014. december 09. írta: ECOLIFE

A nő, aki tudja merre tart

Interjú Tatár Csillával

Vallja, hogy a fenntartható élet felé kis lépések vezetnek. Érzékeny a közösség problémáira, éppen ezért komolyan veszi a társadalmi szerepvállalást. Ami pedig a vásárlást illeti: a cipő kérdésétől egészen a krémleves alapanyagainak megválasztásáig tudatos és határozott.

csilla_1.jpg

Ma reggel, ahogy átpörgettem egy közösségi oldal kezdőoldalát, egy fotód fogadott az alábbi szöveggel: „A világ utat nyit annak az embernek, aki tudja merre tart.” Egyszerű receptnek tűnik. Valóban ennyi volna a titok?

Tatár Csilla: Szerintem ez az egyik legfontosabb kulcsa az életnek. Hogy tudd, honnan hová tartasz. Mindig is fontos volt az életem minden területén, hogy legyenek álmaim, legyenek céljaim és terveim, ezeket pedig mindig bátran felvállaltam, még akkor is, ha a közeg ezt nem feltétlenül nézte mindig jó szemmel. Lehetünk álszentek, de nem érdemes úgy tenni, mintha nem léteznének olyan közösségek, amelyek nagyon demotiválóak tudnak lenni, és amelyek nem nagyon fogadják el a szárnyaló, kitörni vágyó embereket.

Hogyan jelenik meg a mindennapjaidban a fenntarthatóság?

Csilla: Régen sokkal kényelmesebb voltam, mostanra azonban igyekszem odafigyelni egy sor olyan apróságra, mint például kihúzni a telefon vagy a számítógép töltőjét, ha épp nem használom őket. De ez a helyzet a fáradt olajjal is, azt például külön gyűjtöm egy műanyag tárolóban és fokozottan odafigyelek arra is, ne csöpögjön feleslegesen a csap. Első látásra jelentéktelen apróságoknak tűnhetnek, de ha jobban belegondolunk, ezekkel a gesztusokkal nem csak az ökológiai lábnyomunkat, de saját kiadásainkat is csökkentjük. A fenntartható élet felé kicsi, de biztos lépések vezetnek, ezen az úton pedig mindenkinek magának kell felmérnie, melyek azok a változtatások, amiket be tud építeni az életébe.

Amikor szóba kerül a fenntarthatóság, sokaknak „csupán” a környezetvédelem jut eszébe, pedig a fogalom jó néhány szociális és közösségi kérdést is felvet. Mit jelent számodra a társadalmi szerepvállalás?

Csilla: Évente átlagosan 3-4 olyan projekt van, amit teljes erőbedobással támogatok, ami nálam nem merül ki abban, hogy az arcomat adom valamihez. Ez ugyanis önmagában – valljuk be őszintén – nagyon kevés, nem is beszélve a hiteltelenségről. A hospice ház támogatása az egyik legfontosabb ügy számomra, de rendszeresen adományozok ruhákat többek között az SOS Gyermekfalunak, tavaly karácsonykor pedig fenyőfákat vásároltam olyan családok számára, akik egyébként sajnos nem engedhették volna meg maguknak.

 csilla_2_1.jpg

Mit gondolsz arról, hogy egyre több nagy cég számára fontos a felelős gondolkodás?

Csilla: Sokan azt gondolják, hogy ezek csak jól felépített marketingfogások, de az igazat megvallva: amíg madárkórházak épülnek vagy kozmetikai cégek biztosítanak munkát szegény falvak lakói számára, engem hidegen hagy a „miért” kérdése. A lényeg a pozitív végeredmény!

Az étkezésedre is ennyire tudatosan figyelsz oda? Mi alapján szelektálsz a vásárlás során?

Csilla: A ruhákhoz és a cipőkhöz hasonlóan az élelmiszerek terén is márkahű vagyok. Egy csomagolás nagyon megtévesztő tud lenni, így igenis vennünk kell a fáradságot, hogy alaposan szemügyre vegyük az összetevőket, hogy a lehető legkevesebb tartósítószert, színezőanyagot és ízfokozót vigyük be a szervezetünkbe. Azóta, hogy megtanultam főzni, még fontosabb lett számomra az alapanyagok frissessége és minősége.

Szöveg: Tóth Beáta

Fotó: Tatár Csaba, www.tatarcsaba.com 

Az interjú folytatása az Ecolife magazinban olvasható. December 16-tól keresd az újságárusoknál! 

A bejegyzés trackback címe:

https://ecolife.blog.hu/api/trackback/id/tr536967511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.