A Slow forradalom nyomában
2014. december 10. írta: ECOLIFE

A Slow forradalom nyomában

Krajcsó Nellivel beszélgettünk

15 perccel korábban érkezem az interjúra; élvezem az irodalommal kísért reggeli kávé utánozhatatlan ízét és igyekszem lelassulni. Egy igazi slow kávéházban találkoztunk Krajcsó Nellivel, a Slow Budapest alapítójával.

nelli.jpg

Nelli pontosan érkezik, én a földszinten várom egy ajtóval szembeni asztalkánál. Minden mozdulatából magabiztosság és megmagyarázhatatlan pozitív energia sugárzik.  A földszintről aztán felmegyünk az emeletre, az interjú után ugyanis még hosszú órákig dolgozik majd itt egyik társával egy projekten. Egyik kezemben a kabátom, másikkal a táskámat igyekszem vállamra ügyeskedni, miközben kedvenc Weöres Sándor kötetemet szorongatom. A kávémnak – ébredésünk kulcsának – már nem jutott hely. Nelli készségesen felkapja, és már igyekszik is a lépcsők irányába. Valami nem klappol: ez a lány ugyanis nem lassú. Ez az a pont, ahol kérlelhetetlenül kitágult előttem a Slow fogalma. Mert mindez sokkal inkább a minőségről szól, és nem az önmagáért való henyélésről, a semmittevésről. 

Ahhoz, hogy valaki sikeres „arca” legyen egy irányzatnak, nyilván el kell érkeznie egy pontnak, ami azt jelzi, nem vagyunk urai saját életünknek, ideje lépni, változást generálni. Mikor találtad szemben magad ezzel a fordulóponttal?

Krajcsó Nelli: Inkább folyamat volt ez, semmint fordulópont. Dinamikus személyiség vagyok, aki mindig dolgozik valamin, aki mindig megy valami után. Az életemben sosem voltak üres járatok: két diplomát csináltam egyszerre, három nyelven tanultam és mellette dolgoztam. Fontos, hogy a  személyiségünket  nem tudjuk teljesen átformálni, viszont finoman hangolhatunk rajta. Mivel már az iskolában sem kíméltem magam, folyamatosan jelentkeztek a különböző pszichoszomatikus betegségek. Az életmódom tarthatatlansága ott csúcsosodott ki, amikor egy reklámügynökségnél kezdtem el dolgozni. Minden – a szakmában dolgozó – ember tudja, hogy ebben a hektikus világban kiszámíthatatlan, mikor ér véget a munkaidő, mennyi szabadidőből gazdálkodhat az ember.  Ez a miliő engem sem kímélt, és életem már egyáltalán nem volt fenntartható. 

1_3_.jpg

Mikor találkoztál először a Slow fogalmával?

Nelli: 2012 tavaszán az életem minden területe mélyponton volt, amikor is a kezembe került egy, a mozgalomról szóló cikk. Olyan volt mindez, mint valami megvilágosodás. Ott álltam a felismeréssel, hogy a folyamatos túlpörgés, a véget nem érő megfelelni akarás és a maximalizmusom – ami idővel teljesen maga alá temetett – alatt teljesen összeroppanok. Elkezdtem hát változtatni az életemen, persze csak apró lépésekben.  Beiktattam a reggelit, a gyaloglást és a biciklizést, elkezdtem visszavonulni az online térből, ezzel kialakítva egy egészséges jelenlétet a valódi világban. Elkezdtem tudatosan létezni. Az ember nem is gondolná, de ezek az apró dolgok annyi sikerélményt adtak, olyan léptékben tettek képessé a haladásra, hogy néhány hónap alatt sikerült rendbe tenni magam. Mindez persze folyamat, ami lezárhatatlan, hiszen folyamatosan változunk, idővel családunk lesz, tehát új helyzetekhez igazodva kell kialakítanunk a lassabb és minőségi életet. 

Számomra nagyon úgy tűnik, hogy ez a fogyasztói-termelői társadalom berendezkedett valamire, aminek állandó meghatározója lett a feszített tempó. Azoknak, akik ebben szocializálódtak, akik nap mint nap ebben mozognak, nagyon nehéz lehet átállni a lassítás művészetére. Hogyan kezdjünk hozzá?

Nelli: A Slow életmód titka a mindennapi apró döntéseinken rejlik: vagy tovább alszunk reggel, és kihagyjuk a reggelit, vagy felkelünk kicsit korábban és nyugodtan, általunk összeállított, tápláló reggelivel kezdjük a napot. Mindezt én már kiegészítem nyújtó gyakorlatokkal, ami kiváló az ülő munkát végzők számára. Aztán ott van a közlekedés kérdése: autó vagy taxi , valamint tömegközlekedés helyett választhatjuk a kerékpárt, kisebb távolságoknál pedig a gyaloglást. Nem utolsó sorban az is fontos kérdés, hogy este 10-kor leülünk még kicsit dolgozni, vagy ezt az időt pihenéssel, olvasással, vagy alvással töltjük. 

SZERZŐ: Tóth Beáta

FOTÓ: Csákányi Attila, Pincési Orsolya

Az interjú folytatása az Ecolife magazinban olvasható. December 16-tól keresd az újságárusoknál! 

A bejegyzés trackback címe:

https://ecolife.blog.hu/api/trackback/id/tr566969349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.