A királyi út. Új gondolkodásmód kell a fenntarthatóbb világért.
2021. március 05. írta: Ecolife Magazin

A királyi út. Új gondolkodásmód kell a fenntarthatóbb világért.

László Ervin írása

Már elindult a nagy keresés: megtalálni a jó utat, a „királyi utat” egy jobb világ fel. Újrateremteni a régi világot nem opció. Szó szerint zsákutca. Mi tehát a helyes út? Mely út vezet minket innen oda? – a válság-vezette bizonytalanságból és a kaotikus világból egy olyan világba, amely egy jobb, magasabb életminőséget kínál az emberi család ma szenvedő és utat tévesztett tagjainak.

earth-from-space.jpeg

László Ervin tudományfilozófus, író, eredetileg zongoraművész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Szakterülete az általános evolúció- és rendszerelmélet és a tudományfilozófia. A Római Klub tagja, a Budapest Klub alapítója.

Tudnunk kell, hogy a királyi út létezik. A világ problémáit mi hoztuk létre és nekünk kell kezelnünk őket. De azt is tudnunk kell, hogy azzal, hogy rálépünk arra az útra, nagy változásokat követel tőlünk gondolkodásunkban és cselekedeteinkben – új és másféle gondolkodásra van szükség. Ez a cikk nem ad teljes útitervet egy jobb világra, csupán sugallja azt a gondolkodást, amelyre szükségünk van, hogy megtaláljuk a hozzá vezető utat. Mivel a régi gondolkodás az oka a válságoknak, a bizonytalanságnak, a fenntarthatatlanságnak, amit ma tapasztalunk, a kulcs a váltás egy jobb gondolkodásra. Új paradigmára van szükségünk. Íme néhány alapvető jellemzője.

Teljesség

Az új paradigma alapvető változást követel világlátásunkban. Elavult, ahogyan eddig tekintettünk a körülöttünk lévő világra: egy olyan útra tett bennünket, amelyet egyenlőtlen versengőknek egy korlátok nélküli arénában  hatalmi játszmáiból adódó igazságtalanságok vezérelnek. A túlélés volt a tét, ahol a győztesek mindent visznek és a maradék az ördögé. De ez nem a valóságos világ, nem az a világ, amelyet kezdünk megpillantani az új fizikai és biológiai tudományok eredményein keresztül. E tudományok szerint nem egy óriási lélek nélküli gépezet különálló fogaskerekei vagyunk. A részei vagyunk annak, ami itt van, és ami itt van, az egy csaknem élő organizmus, egy koherens, egy tömbből faragott egész. Szerves részei vagyunk egy dinamikus egész-rendszernek – a bolygó életrendszerének. Ma ez az állítás nem spekuláció: tiszta tudomány. Különállásunk, ahogy Einstein mondta, illúzió.

Az ember mégis évszázadokon át élt a különállás illúziójában. Apáink és az ő apáik ebben a téves fényben építették fel a 20.század világát. E nézőpont szerint te és én különállók vagyok, külön érdekekkel. Érdekeink egybeeshetnek, de nincs erre semmi biztosíték. A mindennapi gyakorlatban könnyen szembekerülhetnek egymással. Meg kell védenünk érdekeinket mindenki mással szemben.

Ma az új kvantumtudományok azt mondják nekünk, hogy nem vagyunk különálló lények, ezért érdekeinknek nem kell összeütközniük. A valódi összekapcsolódás azt jelenti, hogy részei vagyunk egy nagyobb egésznek, és hog az, ami jó annak az egésznek, az jó neked és nekem – és mindenkinek, aki része az egésznek. A lényeg, hogy ami jó nekem, jó neked, és ami jó neked, az jó nekem. És ami rossz neked és nekem az rossz mindenki másnak is. Meg kell tanulnunk olyan pozitív játékot játszani, amelyben mindenki nyer. Nyerhetnek, ha az egész, amelynek részei, nyer.

mil_6047.jpeg Egység

Egy jobb világ épülhet bensőséges, kölcsönösen alkotó összekapcsolódások alapján. Ki kell tűzni a királyi útra az eme összekapcsolásokra szóló felhívásokat. Ezek átlépik önismeretünk határait. Amikor két ember – nevezzük őket A-nak vagy B-nek – bensőségesen összekapcsolódik, abból nem egy, és nem kettő lesz. Ez fontos, mert van egy kritikus következménye: ha én egy vagyok veled, ugyanazt a jót kívánom számodra, amit magamnak. Ha szeretem magam, téged is szeretlek – elvben és optimális esetben a gyakorlatban is.

Nyilvánvalóan ami itt rám és rád vonatkozik, nem korlátozódik egyénekre. A nézőpontjából B az emberi családnak egésze. Nincsenek „idegenek” a családban – valamennyien családtagok vagyunk. Jogosan tekintjük magunkat egynek. És jogosan, és ténylegesen egyként cselekszünk.

Identitásunk kiterjesztése a „te” befogadására – amely az emberi család minden tagját jelenti – nagyléptékű parancs, de ez még nem minden, ami a királyi úton való utazáshoz szükséges. Még ha azonosítjuk is magunkat mindenkivel az emberi családban, még mindig különállónak tekinthetjük magunkat és e család többi tagját a szélesebb életközösség nem emberi tagjaitól. Ha elválasztjuk magunkat más életformáktól, a modern világ problémái ismét előjönnek: egyéni és kollektív elidegenedésünk a természettől, és környezetünk felelőtlen kizsákmányolása.

Az emberi közösség egyik tagjának lenni óriási lépés a királyi út felé, de ezt egy másik lépésnek kell követnie. Ez a lépés: egynek lenni a nagybetűs Élettel. A nagybetűs Élet mindazoknak az élőlényeknek az összessége, akik a bolygót lakják. Az egység az emberekkel és az egység a természettel egyaránt szükséges, ez az a minden felölelő rendszer, amelyben éljük az életünket, amelyben fennmaradunk és gyarapodunk.

Megtapasztalhatjuk egységünket az Élettel: e tapasztalatról a történelem során misztikusok és spirituális emberek sokszor beszámoltak.  Napjaink misztikusa, Rasha, e szavakkal írta le a befogadó egységgel kapcsolatos saját élményét a találóan Egység (Oneness) című könyvében: 

„A valóságnak, amely felé áradsz – ha engeded, minden erőfeszítés nélkül – nem szabad határt az idő és a tér lineáris koncepciója. Olyan valóság ez, amelyben a szó szoros értelmében vett fizikai érzékelés felesleges. Lényeged egészének összeolvadó, egybekötődő, örömteli egységének eredménye, harmóniában azzal, amit most „másoknak” érzékelünk. Végül nem lesz különbség az „én” és a „mások” érzékelése között. Minden Egység lesz. Mi vagyunk az az Egység. Mi vagyunk az egysége mindannak, ami van”. (Earthstar Press, Santa Fe, NM, 2003).

Szeretet

Aki elindul a királyi úton egy jobb világért, arra szólít fel, hogy egységet érezzünk a Föld minden élőlényével. Ez az érzés a kútfője a szeretet élménynek: a feltétel néküli és egyetemes szeretetének.

Amikor Albert Schweitzer kiadta híres felhívását „az élet tiszteletére”, lelkében felismerte a minden élőlénnyel, az Élettel való egységünket. Amikor tiszteletet érzünk az Élet iránt, egységet érzünk, azokkal a lényekkel, amelyek különböző élő fajokból származnak, de nem idegenek számunkra, nem „mások”, mint mi. A középkori perzsa misztikus Rumi mondta, hogy nincsen egyetlen csepp az óceánban: mi vagyunk az óceán egyetlen cseppben. Nemcsak benne vagyunk az élő világban, az élő világ van bennünk.
dsc_9136-edit.jpeg

Ezeket a megérzéseket és állításokat a múltban spirituális metafizikának nevezték, de napjaink vezető gondolkodói és tudósai elismerik, hogy empirikus tudományról van szó. Ez az új fizika, az új kozmológia. A kvantumtudományok azt mondják nekünk, hogy az univerzum egy egész rendszer: olyan, mint egy hologram, vagy talán ő maga egy hologram. A holografikus univerzumban minden létező dolog mindenben ott van. Az univerzum benne van minden atomban. És ha ez így van, akkor az univerzum te vagy és én vagyok. Szerethetünk mindent magunk körül, mert ők mi vagyunk. Az el nem választhatóság az új valóság-koncepció legfontosabb ismérve.

Evolúció

Néhány évtizeddel ezelőttig az élettel foglalkozó tudósok úgy vélték, hogy az élet a Földön egy csodálatos véletlen terméke, az élet egy kozmikus baleset. Véletlenszerű interakciók, amelyek 13,8 milliárd évvel ezelőtt a Big Bang következményeként kezdődtek, hozták létre az univerzumot, amelyben lakunk és hoztak létre élőlényeket az univerzumban. Ma már tudjuk, hogy az élet nem véletlenszerű interakciók terméke, nem baleset. Egy egyetemes útiránynak a kifejezése, amely mindig és mindenütt megnyilvánul. Immár meggyőző bizonyítéka van ennek az ősi spirituális tannak. Szerves molekulákat, a biológiai élet csíráit megtalálták még aktív csillagok közelében is, ahol a tudósok azt gondolták: olyan komplex dolgok, mint egy szerves struktúra, nem tűnhetnek fel és maradhatnak fenn. De az élet valószínűleg sok helyen fordítva alakult ki, mindenekelőtt aktív csillagok körül keringő bolygókon. A Földön mintegy 4 milliárd évvel ezelőtt jelent meg, és így lesz mindenütt, ahol azt a fizikai-kémiai feltételek lehetővé teszik.

Tény, hogy az élet felbukkanását annak az alapvető útiránynak a kifejezése, amelyet az evolúció univerzális útjának ismerünk el. Az élő organizmusok fejlődése ezen a bolygón nem véletlenszerű interakciók által alkotott entitásoknak köszönhető, amelyek, mint gondoltuk, számukra alkalmas környezetet kerestek. Ha ez így lenne, bolygónkat kék-zöld algák, amőbák, és más egysejtű, kolóniában élő, vagy egyszerű többsejtű organizmusok laknák. Ezek a fajok csaknem tökéletesen alkalmazkodtak környezetükhöz, darwini értelemben. Vulkánkitöréseken, hirtelen klímaváltozáson és természeti katasztrófán kívül semmi sem gyorsíthatta meg kihalásukat.

Csakhogy a bioszférát nem elsősorban szuper-alkalmazkodó organizmusok lakják. A fajuk fejlődése túlnőtt a környezethez való alkalmazás optimális szintjén. Az élő fajok minden számukra elérhető rést felfedeznek, még azokat is, amelyek az élethez szükséges minimális erőforrásokat adják nekik. Az úgynevezett extremofilek rendkívül módon tűrik a magas (mások az alacsony) hőmérsékleteket, nyomásokat, sugárzásokat és savszinteket. Megszállják az aktív vulkánok melletti réseket, a sivatagokat és a mélytengereket. Fennmaradnak olyan körülmények között is, amelyekről azt gondolnánk, hogy halálosak a szerves élet számára.

Egyértelmű, hogy az élet evolúciója nem csupán a meglévő feltételekhez való alkalmazkodás felé halad. Az evolúció komplex és koherens, termodinamikai szempontból nyílt rendszerek, a dinamikus önfenntartás, az önmagukat regeneráló egészek, részeik integrált egésze felé irányul. „Együtt menni az erővel” annyit jelent: csatlakozni az univerzális irányhoz a koherens egészek felé.

Az evolúcióval való együtthaladásnak jelentős következményei vannak az élő rendszerekre. Amikor ráhangolódnak az evolúció útjára, jól érzik magukat, virágzanak. Az evolúciós csatlakozás megóvja az egészséget és jóllétet hoz létre. Ez érvényes az amőbára ugyanúgy, mint az emberi lényre.

Együtt menni az erővel

A királyi út keresése egy jobb világba reális törekvés. Nagyon sok fiatal már megtalálta ezt az utat, követik új meglátásaikat, zenében és prózában fejezik azokat,  dicsőítik a jövő iránti új érzéseket az élet és a szeretet új paradigmáját.  Terjed az új történet a maga ösztönös érzésével és spontán meglátásaival, és jó okkal teszi: együtt halad az „erővel”, az evolúció irányával.

Gyors és radikális előrehaladásra számíthatunk. Egyre több ember tiszteli az életet és érez vele egységet, megtapasztalják a világ iránti szeretetet, amelyet nemcsak maguk körül, hanem magukban is éreznek. Ez a mozgalom nyílt és érzékeny emberek egyre szélesebb csoportjait és közösségeit foglalja magába. Erő lesz a politikában, a gazdaságban, a technológiai fejlődésben, a környezetvédelemben, az egészségügyben.

Az „erő”, az evolúció ereje hamarosan tájékoztatja az emberek kritikus tömegének testét és megvilágosítja az agyát mindazoknak, akik együtt felépítenek egy jobb világot. Ez az a királyi út, amelyet az emberiség végigjár egy jobb világ felé.

2021. február

A bejegyzés trackback címe:

https://ecolife.blog.hu/api/trackback/id/tr2816451148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása