Hogyan védjük sokszínű erdeinket? Gazdasági erdőkre szükségünk van, hiszen mindennapi életünk szerves része a fák által biztosított faanyag. De érintetlen őserdőkre is szükségünk van. Tudtuk, hogy egy őserdő kétszer annyi szenet nyel el, mint egy olyan erdő, ahol nem hagyunk időt arra, hogy valódi önmagává fejlődjön? Tudtuk, hogy rengeteg múlik rajtunk? Ha minket, embereket zavar az erdőirtás, szót emelhetünk és közbeavatkozhatunk. A többségnek óriási ereje van! Dr. Gálhidy László erdőökológus további meggyőző érveit olvashatjuk.

Magyarország erdeit milyen felosztás szerint tartják számon?

Sokféleképpen lehet felosztani egy ország erdőségét. Magyarország erdeinek 20%-a védett, még 20%-a a Natura2000 hálózathoz tartozik, a maradék gazdasági erdő.  A védett és Naturás erdők nagy része őshonos fafajokból áll, viszont ami ezen kívül van ott az arány pont fordított. A síkvidékekre az jellemző, hogy ezeken a részeken akácosokat, nemes nyárasokat és fenyőültetvényeket találunk. A védett területeken belül is sajnos még mindig nagyon kevés az olyan erdő, ami teljesen érintetlen. Körülbelül 1%-nak is csak a töredéke lehet.

Sajnos ezt nehezen értem. Ha egy terület védett, hogy lehet az, hogy mégsem érintetlen?

Gondoljunk pl. a Gellért hegyre, ahol nincs igazi gazdálkodás, vagy a hozzá hasonlóan meredek, nagyon nehezen hozzáférhető erdőkre. Ezeken a helyeken nincsen rendszeres gazdálkodás, de azért időnként belemennek és kiviszik a faanyag egy részét. Olyan erdő, amihez egyáltalán nincsen hozzányúlva, nagyon picik, s erdőrezervátumok úgynevezett magterületeihez tartoznak. llyenből mint egy 70 aprócska folt található az országban.

Mi a baj a gyorsan ültetett, fiatal gazdasági erdőkkel?

Sokféle következménye van, hogy, ha egy erdőt egyszerűnek és gyorsan alakítanak ki. Egyrészt, a szél könnyen belekap egy ilyen erdőnek a koronájába, és a dominó elv hatásaként nagy terület tud egyszerre megsemmisülni. Általában a sűrűn tartott gazdasági erdőkben, a fáknak kicsi a koronájuk, viszonylag magas törzsük van, s eleve gyengék és instabilak egy őserdei nagyméretű fához képest, amely hatalmas gyökérzettel és támasztóbordázattal rendelkezik. Egy őserdei fának a koronája lassan alakul ki, és a végső magassága is sokkal lassabban jön létre, mint egy gazdasági erdőben, ahol a fák hirtelen felnyurgulnak. Őserdőben a stabilitását az egyedeknek is az adja, hogy ott  nincs az a dominó hatás,mint az ültetett erdőkben, hiszen különböző méretűek,és, hogy ha egy nagy fa ki is dől, az is csak a szűkebb környezetét töri  össze, a többiek megmaradnak.

Az erdőgazdálkodásban van-e ezekre a kiszámíthatatlan környezeti katasztrófákra megoldás?

Van olyan erdőgazdálkodási gyakorlat, ami utánozza azt a fajta változatosságot, amelyet a természetes erdő végez. Ezt szálaló erdőgazdálkodásnak hívjuk, ami olyan 25-30 éve létezik Magyarországon. Amiben így gazdálkodunk, azokat mostanra örök erdőnek is nevezzük. Ez számomra mindenképpen egy pozitív jövőkép.

Mi pontosan a szálaló erdőgazdálkodás?

Azoknak a folyamatoknak a másolása, amiket az őserdőben tapasztalunk, például kidől egy fa, s  a helyén ott terem egy néhány szobányi lék, amiben felújul az erdő. Ha ugyanezt csinálja a gazdálkodó, tehát ugyanígy kis lékeket vág ez erdőbe, akkor pont azt csinálja, mint a szél, és az erdő ezután ezekben a foltokban, lékekben meg tud újulni. Hogy ha ezt huzamosabb időn, több évtizeden keresztül alakítják így, akkor egyre változatosabbá válik az erdő, egyre többszintű lesz, és a végén kialakul egy olyan erdő, ami csak abban tér el az őserdőtől, hogy azért olyan nagyon öreg fák nincsenek benne, hiszen a felhasználás végett nincsenek meghagyva. De a stabilitása, és az összetétele tükrözik az őserdei képet.

Milyen mértékű Magyarországon ez a fajta gazdálkodás?

Kis mértékben fordul elő, s az is inkább a városok környékén, például a Pilisi Parkerdőben, a Mecsekben. Igazából ezt a fajta gazdálkodást, ami valójában több odafigyelést igényel és ezért időnként költségesebb, ott vállalják be ahol nagy a lakossági nyomás. Budapest környékén az emberek pedig nem tűrik el, hogy vágásterület legyen a közelükben, így a város beadta a derekát, s féken tartja a kitermelést.

Szerinted, hogy lehetne elérni, hogy még több erdőterület váljék védetté, ill. alakuljon ki rajta egy odafigyelő erdőgazdálkodás?

Több ismeretet szükséges átadni az erdőkről az emberek számára, ill. a több megoldás lehetőségét, hiszen pl. a szálaló erdőgazdálkodás is egy köztes megoldás az erdőgazdálkodás és az őserdő között.

Magyarországon van megmozdulás az erdőültetés irányába, csak az a baj, hogy általában ültetvényerdőket hozunk létre és csak kisebb arányban tölgyeseket és bükkösöket. Általában akácosokat hozunk létre, ami ugye invazív faj.

Mi a baj az invazív fajokkal?

Az idegenhonos fafajoknak egyszerűen nem alakult ki az a rovarközössége, madárközössége, mint az ittenieknek, mert hiányzik az a több millió évnyi együttélés, ami az őshonosoknak megvan. Néhány igénytelen faj természetesen megtalálja a helyét az akácosban is, de nincs meg a közös múltjuk, gyökerük, ami az alkalmazkodás és a hosszantartó együttműködés és fennmaradás miatt fontos.

Visszakanyarodva a klímavédelemhez, milyen arányban nyel el több szenet egy őshonos fafaj, pl. a tölgy mint egy akác?

Magyarországon a legnagyobb területet az akácosok foglalják el, ha fafajokra bontjuk őket. De, ha már fatömegre, akkor nem az akácos van az első helyen, hanem a tölgyesek. Sokkal több anyag van egy tölgyben, annak ellenére, hogy a terület ahol megtalálhatóak kisebb. A szén megkötése szempontjából ez a lényeg. Ha a klímaváltozás elleni fellépésnek azt az oldalát nézzük, hogy melyik növényzet tárol el több szenet, akkor ott is az őshonos fajok a nyerők. Egy őserdő nagyságrendileg kétszer annyi szenet képes eltárolni, mint egy gazdasági erdő. A fajösszetétele és a fák nagysága miatt is , illetve azért is, mert nagymennyiségű holt fával is rendelkezik.

Miért fontos a holtfa?

Mert a holtfa is tárolja a szenet. Nem vesz el külön helyet a lombsátorban, viszont magában megkötötte már, ugyanúgy ahogy az épületfa is, a tetőgerendában vagy a bútorban.

Fogunk egy hektár gazdasági erdőt és egy hektár őserdőt és kilóra, tonnára meg lehet mondani, hogy melyikben mennyi fa van, és az miből tevődik össze. Az őserdő kétszer annyi szenet tartalmaz, mint egy gazdasági erdő.

Miért küzd a WWF?

A WWF Magyarország azt szeretné, hogy a 10 Nemzeti Parkunkban legyenek olyan nagy kiterjedésű magterületek, amik több ezer hektáron terülnek el. Ez azt jelentené, hogy ott nem történne semmilyen faanyag kitermelés. Turizmusra volna lehetőség, és kellene is biztosítani. Viszont ezek a magterületek jelenthetnék mindannyiunk számára azt a lehetőséget, hogy igazi , természetes erdőket lássunk. A magterületeken kívül, a már említett szálaló erdőgazdálkodást volna érdemes folytatni, ami ugyancsak az örök erdő biztosítására jó. Ami pedig a védett területeken kívül esik, az többé-kevésbé kötöttségek nélkül, a hagyományos erdőgazdálkodásnak lenne a helye, hiszen erre is szükség van.

Mekkora esélyt látsz erre? A WWF-nek meddig terjed a hatásköre?

A WWF javaslatokat tesz különböző fórumokon. Véleményt formálunk, és el is jutunk sok esetben a döntéshozókig. Az egyeztetéseknél történtek már előrelépések, keretjogszabály már van ezekre az övezetekre, azaz a nemzeti parki övezetekre. Viszont, mint tudjuk, sokszor a gyakorlati lépések megtétele a döntések ellenére váratnak magukra. Nyílván ezt civil szervezetként nem tudjuk kikényszeríteni senkitől, de lépéseket folyamatosan teszünk, hogy a megfelelő emberrel tárgyaljunk a fontos ügyek kapcsán.

Magyarországon mikor kerülne egyensúlyba a lakosság és a lakossághoz tartozó erdők aránya? Létezik erre valamilyen mutató?

Ez hosszútávon dőlne el. Monitorozással lehetne ránézni, hogy mi lenne az ideális. Egyelőre nincs mutató.

Németországban például már van egy olyan előirányzás, ami szerint a német erdők  5%-át kivonják a gazdaság alól. Lehet, hogy kevésnek tűnik, de indulásnak sokkal több, mint a semmi.

Hogy kell értenünk ezt az 5%-ot? Mit jelent ez?

Nagyobb hegységekben, Mátrában, Bükkben, Zempléni-hegységben, néhány ezer hektáros magterületeket kijelölünk. Ezek nem kicsik,és, ha ezeket tömbösen alakítjuk ki, akkor ez az 5% elég sok is lehet. Ha ezt még a mi életünkben megvalósítanánk Magyarországon, az egy óriási előrelépés volna, olyan nagy, amit most még nem is tudok elképzelni. Nagyon fontos eredmény lenne, ha ennyi vadonunk lehetne. És ezen kívül abban bízom, hogy ezek a progresszívebb, természetesebb erdőgazdálkodási módszerek is elterjednek.

Mennyire látsz esélyt arra, hogy a következő 20 évben, mind az 5%-os őserdő magterület, mind a progresszív, szálalós erdőgazdálkodás elterjed itthon?

Mindenképpen látok rá esélyt, hiszen látom, hogy folyamatos bővülésben vagyunk, csak nem elég gyors a folyamat. A nemzeti parki zónák kijelölése bármikor megtörténhet, amikor egy hozzáértő döntéshozó meglépi az ehhez szükséges intézkedéseket. Van bizalmam ebben is.

Mit javasolsz, hogyan lehetne gyorsítani ezt a folyamatot?

Minél több anyag születik erről a témáról, minél inkább a köztudatba kerül ennek a sürgető fontossága, annál könnyebb lesz meggyőzni a döntéshozókat arról, hogy az erdőterületeinknek egy kis részét - a gazdasági folyamatokkal együttműködve-, őserdőként megőrizzük. Ennyi erdőnek a kivonása nem volna érezhető gazdasági szinten sem. Tehát minden fórumot meg kell ragadni ahhoz, hogy a téma sokakhoz eljuthasson, hogy a lakossági nyomás révén hatást tudjunk gyakorolni a döntéshozókra.

Bolla Anita