Októberben megjelent könyve (Észlelések, avagy egy gondolkodó ember naplója) kapcsán találkoztunk a színésszel. Szóba került a harmónia, a teljes értékű élet és a boldogság megteremtése. Meggyőződésünk: ez a fiú elindult egy úton, amit érdemes figyelemmel kísérni. 

Egy korábbi interjúdban azt olvastam, nem szereted, ha az emberek beteszik önmagukat egy fiókba, hiszen ez olyan, mintha egy tehetséges ember önmagát korlátozná…

Fenyő Iván: Alapvetően senki nem szereti, ha beskatulyázzák. Egy sor konfliktusunk abból fakad, hogy folyamatosan kategorizálunk. A könnyebb eligazodás érdekében szeretünk leegyszerűsíteni embereket, helyzeteket: ez a merev gondolkodás rendszerekbe tömörít bennünket, természetes hát, hogy ki akarunk törni. Az egész világ élhetőbbé válik számodra és a környezeted számára is, ha lemondasz a merev kategorizálásról. 

Az alkotásban a produktum számít, vagy a flow-élményt keresed?

Iván: Mindenképpen jó érzés, ha valami elkészül, legyen az film vagy könyv, a célok és azok elérése, megtapasztalása elengedhetetlen. Csupán a célból örömöt sajtolni azonban nagyon kevés: az út maga a boldogság. Az számít igazán, hogy a folyamatban boldog legyél, hogy ne úgy tekints valamire (legfőképp saját magadra), hogy most még gyenge lábakon áll, de egy napon majd nagyszerű lesz. 

Az Észlelésekben azt írod, hogy ez a könyv eredetileg nem a széles közönség számára készült. Idővel aztán a fiókból mégis a publikum elé került. Mi motivált ebben?

Iván: Két és fél évvel ezelőtt, amikor nagyon nem éreztem magam a helyemen, írni kezdtem. Kiírtam magamból mindent, ami fájt, ami kétségekkel töltött el. Tökéletes terápiának bizonyult. Egy idő után azt éreztem, mindez több annál, mint egyszerű bejegyzések sorozata, hogy ez valakinek talán adhat. Olyan dolgokról írok a könyvemben, amelyeket a hétköznapok során bárki megélhet: fájdalomról, örömről, bánatról. „Bejártam” ezeket a tapasztalatokat, kijutottam belőlük, ami talán támpont és segítség lehet másoknak.

A teljes interjút keresd az Ecolife magazinban!