Száraz Dénes nem kispályás: ultramaratonozik és kétszeres ironman
2015. augusztus 04. írta: .ecolife.

Száraz Dénes nem kispályás: ultramaratonozik és kétszeres ironman

Száraz Dénes nem zűrös magánélete miatt vagy azért kerül be a médiába, mert szétrombolt egy hotelszobát. Vele azért találkozhatunk mostanában, mert egyre többen találják meg, hogy legyen az arca egy-egy társadalmi célú kampánynak, hiszen szimpatikus, hiteles emberként gondolnak rá a legtöbben. És ő szívesen kiáll a jó ügyek mellett. Mi azért is kerestük meg őt, mert sokat hallani természethez való kötődéséről és sporteredményeiről.

img_1825.jpg

Ecolife: Hogyan kezdődött a kapcsolatod a sporttal?

Középiskolában versenyszerűen országúti kerékpároztam, aztán jött a színészet, a Színművészeti Főiskola. Évekig napi tizenórákat voltunk bezárva, nem volt idő a sportolásra. De a negyedik évfolyamon már több szabadidőm volt, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy kijárok futni egyedül a Margitszigetre. Egy akrobatika tanárommal voltunk kint először, de annyira megragadott, hogy egy évvel később már lefutottam a Budapest Maratont. Azóta nincs megállás. Jött az úszás, aztán újra elkezdtem bringázni, és már túl vagyok két ironman versenyen is. Németországban és Ausztriában is teljesítettem a 3,8 km úszást, a 180 km kerékpározást és a 42 km futást 11 óra alatt. Most is csinálnám, de csak akkor van értelme, ha az ember tud fejlődni. Minek csináljam meg még egyszer, ha nem tudom legalább ugyanúgy vagy még jobban. De ehhez nagyon komolyan kéne edzeni, heti ötször úszni eljárni, 400-500 kilométereket biciklizni és hatvanat futni hetente. Ha ezt tudnám rendszeresen teljesíteni, akkor helyem lenne ott.

img_1811.jpg

Ecolife: És a terepfutás hogyan jött az életedbe? Mostanában terepen versenyzel inkább.

A terepfutásnál először a tereptriatlon vonzott be, ahol hegyikerékpározás van (30km), nyílt vízi úszás (1500 m) és terepfutás (10 km). A világon mindenhol vannak nagyon jó versenyek, csak pénz kérdése, hogy eljut-e oda az ember. Tavaly azt kezdtem érezni, hogy ezek a versenyek túl rövidek, tiszta erővel tolja az ember, és közben észre sem veszi, hogy hol van. Így jött a képbe az ultra terepfutás, ami 42 kilométeres távtól indul felfelé. Ha elmész egy ilyen távra, akarva-akaratlan észre kell venned a természetet. Szeretek a Tátrában, az Alpokban vagy éppen a Mátrában futni, pár hete is futottam a Mátrabércen 55 kilométert. Ez 6–7 órás táv volt.

A 100 kilométeres távokra is, mint amilyen májusban lesz az Ultratrail Hungary (UTH – 111km), azért megyek, mert ott azért már valószínűleg történik valami az emberrel. A nyolc óra futás után várom, hogy egy másik dimenzióba kerüljek. Éjfélkor indulunk fejlámpás futással, az első 6 órát így tesszük meg, és közben várjuk, hogy felkeljen a nap.

Ecolife: Hogyan készülsz? Van edződ?

Feleségemmel, Csizmadia Ildikó színésznővel direkt úgy választottuk meg a lakóhelyünket, hogy a közelben legyen az erdő. Egy zsákutcában lakunk, 100 méterre az erdőtől, és mióta szabadúszó vagyok, van elég időm edzeni. November óta Lőrincz Olivér az edzőm. Már negyedszer jött velem szemben edzés közben, amikor leálltunk, és megkértem, hogy foglalkozzon velem is. Komoly pulzuskontroll alatt futok, minden hétfő este küldi az aktuális heti edzéstervet, és eszerint készülök.

 

 img_1818.jpg

Ecolife: Mennyire vagy tudatos az étkezés terén?

Igyekszünk változatosan enni, nincs bioboltba járás, de arra figyelünk, hogy legyen sok zöldség, gyümölcs otthon, jó kenyér és jó minőségű hús. Nem vagyok vegetáriánus, de érzem, hogy egyszer eljön az idő, most is néha próbálkozom vele, de még nem vagyok azon a szinten, hogy teljesen elhagyjam a húst. Mindig visszanyúlok hozzá, mert elkezdem kívánni. Ma már divat a vegetarianizmus, szerintem jó divat, támogatom.

Ecolife: Hogy áll a színészi karriered most?

Az első félévem jó volt, dolgoztam a Pinceszínházban és Bánfalvy Ági magánszínházával járjuk az országot. Emellett forgattam is, Madarász István elsőfilmes Horog című filmjében szerepelek, ami novemberben kerül majd a mozikba. Viszont mostanában jellemzővé vált, hogy nem is színészi felkérést kapok, hanem civilek, társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos projektek találnak meg.

Például most a Mosoly Alapítvánnyal dolgozom együtt. Ők olyan gyerekekkel foglalkoznak, akik nagyon betegek voltak, de már felépültek, viszont még testi-lelki támogatásra szorulnak, hogy visszatérjenek a régi kerékvágása. Az Ultrabalaton futóversenyen, amikor is körbefutjuk az egész Balatont, 21 gyerek fut le pár kilométeres távokat. Én is velük leszek, és az egyikükkel együtt futok majd.

Vagy ott van az Apa-fia kampány, amely egy társadalmi célú hirdetés, az a lényege, hogy fiatal közszereplő apukák és kisfiuk szerepelnek együtt, arra buzdítva az embereket, legfőképpen a férfiakat, hogy merjenek a harmincas éveikben gyereket vállalni. Eleinte kicsit vacilláltam, mert még nem mutattam meg hároméves kisfiamat, Danit nyilvánosság előtt, de végül igent mondtam. Stílszerűen a Pinceszínházban készültek a felvételek. Örülök, hogy ilyen megkereséseknek eleget tudok tenni.

Az interjú megjelent az Ecolife magazin májusi számában.

Fotók: Szász Norbert

A bejegyzés trackback címe:

https://ecolife.blog.hu/api/trackback/id/tr187672322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása