Ha a Földön elpazarolt élelem maga egy ország volna, akkor a világ harmadik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója lenne, Kína és az Egyesült Államok után, a World Resources Institute szerint. Valójában az élelmiszer-hulladék négyszer több üvegházgáz kibocsátást eredményez évente, mint a légi közlekedés, vagyis nagyjából hasonló mennyiséget, mint a közúti közlekedés. Tehát abszolút nem elhanyagolható az éghajlatra gyakorolt hatása. Ezért fontos minden olyan kezdeményezés, amivel ezt csökkenteni tudjuk.
A Phys.org tudományos magazinban publikált tanulmány bemutat egy eljárást, amivel a Rice Egyetem kutatói kidobásra szánt, de friss tojásokból egy olcsó bevonatot állítottak elő. A filmréteget képző anyag garantálja a gyümölcsök és zöldségek frissességét – a gyakran alkalmazott szintetikus viasznál jobban és természetesebben.
A Brown School of Engineering anyagtudósa, Pulickel Ajayan és munkatársai kifejlesztettek egy organikus bevonatot, amely megoldás lehet mind az ételpazarlás, mind az egészségtelen ételbevonatok problémájára – közli a phys.org.
A tojásból készült agyaggal már leszüretelt zöldségeket-gyümölcsöket kezeltek (permetezéssel vagy merítéssel) és megállapították, hogy figyelemre méltó képességgel rendelkezik: a zöldség-gyümölcs ellenállt a rothadásnak, tovább maradt friss, mint például a viasszal bevont élelmiszerek. Az eljárásnak nincs egészségügyi kockázata – emelik ki a kutatók.
Ma a termékek egy részét, például a külföldről érkező almát, avokádót, narancsot, általában ehető bevonatokkal látják el, hogy tartósabbak, szebbek, fényesebbek legyenek. Ezek a bevonatok film védőfelületi réteget képeznek az élelmiszer felületén. Az importált gyümölcsök a 2-3 napos szállítás során többnyire megromlanának, ha a leszedés után nem végeznének rajtuk felületkezelést, és nem látnák el kiszáradást gátló védőréteggel. A felületkezelés engedélyezett gombaölő hatású növényvédőszerek felhasználásával és viaszbevonással történik, de előfordul, hogy növényvédőszer nélkül, csak viaszréteggel vonják be a gyümölcsöt. A viaszréteg lehet mesterséges vagy természetes viasz, az utóbbi általában méhviasz alapú.
Az új matériát olyan tojásokból nyerik, amik feleslegként a hulladéktárolókban végeznék. Az Egyesült Államokban évente több mint 7 milliárd tojást termelnek, ennek a gyártók 3%-át visszatartják, mert nincs rá igény. A kutatók becslése szerint évente több mint 200 millió tojás kerül így szemétbe.
“A fenntartható élethez fontos az élelmiszerhiány csökkentése. Mégpedig olyan módon, amely nem jár genetikai módosítással, nem ehető bevonatokkal vagy kémiai adalékokkal” – mondta Ajayan. “A mostani projekt az interdiszciplináris tudományok figyelemre méltó eredménye az Egyesült Államok különböző egyetemeiben dolgozó anyagmérnökök, vegyészek és biotechnológusok részvételével.”
A többfunkciós bevonat tehát ehető, antimikrobiális védelmet nyújt, a túl magas páratartalom és a kiszáradás és a növények korai érését okozó etlén ellen is hatékony.
A tojásfehérje (más néven az albumin) és a sárgája az új anyag közel 70% -át teszi ki. A fennmaradó rész a fából nyert nanoméretű cellulózból áll, ez akadályozza meg a termékek összefonnyadását.
Eperrel, avokádóval, banánnal és egyéb gyümölcsökkel végzett laboratóriumi tesztek azt mutatták, hogy összetevői révén az anyag rendkívül rugalmas és képes ellenállni a repedésnek, lehetővé téve a termékek jobb védelmét.
További vizsgálatok bizonyították, hogy a bevonat nem mérgező, és az oldhatósági tesztek azt mutatták, hogy a szokásosnál vastagabb filmréteg könnyen lemosható. Ajayan szerint néhány percnyi öblítéssel teljesen eltűnik a zöldség, gyümölcs felületéről, ez jó megoldás, ha valakinek tojásallergiája van.
A kutatók tovább finomítják a bevonat összetételét, és más alapanyagokkal is kísérleteznek hamarosan. “A tojásfehérjéket azért választottuk, mert sok tojást pazarolunk világszerte, de ez nem azt jelenti, hogy ne próbálnánk ki mást” – mondta Muhammad Rahman, az Ajayan Rice laboratóriumának társ kutatója, aki mentorálta és vezette a csoportot.
