Pörög a használtruha-piac, annyira, hogy a következő 5-10 évben akár mainstream vásárlási formává is válhat, és bármilyen hihetetlenül hangzik elsőre, még a fast fashiont is elkezdte megszorongatni. A külföldön dübörgő second hand iparág jó pár éve nálunk is jelentősen növekszik, de nemcsak a spórolás, hanem a környezettudatosság és a Z generáció vásárlási szokásai is hajtják. Divatszakértőt kérdeztünk, hogy megtudjuk, mennyire erős ez a trend, meddig marad velünk, és hogyan változtatja meg az öltözködési szokásainkat, egy textilmérnöktől pedig azt is megtudtuk, miért romlott a ruhák minősége.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Miközben a rekordmagas infláció, az elszállt élelmiszer- és energiaárak miatt a legtöbben spórolni próbálunk, ősszel jelentősen nőtt a forgalom a használt cikkek piacán, a KSH adataiból egy markánsnak mondható, 21,2 százalékos növekedés látszik. Sokan egyértelműen spórolásból vásárolnak second hand dolgokat, de már rég nem a kilencvenes években megszokott turizásról van szó, és ha a nagyobb képet nézzük, akkor még két tényező áll a használtruha-piac növekedése mögött: az egyik a fenntarthatóság, a másik pedig a Z generáció.
Fast fashion vs. fenntarthatóság
Az elmúlt években a divatipar útelágazáshoz érkezett. Ahogyan a fast fashion márkák gyárainak működéséről és a ruhaszemétről készült nagy hatású dokumentumfilmből, a True Costból kiderül, évente 92 millió tonna textilhulladék keletkezik szerte a világon, egy átlagos amerikai pedig évente 37 kiló ruhát dob ki. Ez azt jelenti, hogy minden másodpercben egy kukásautónyi ruha kerül a szeméttelepekre, és ha ez így folytatódik, akkor 2030-ra várhatóan évente több mint 134 millió tonna textíliát dobunk ki.
Ennek ellenére a divatipar tovább gyorsul, a fast fashiont (azaz a minél gyorsabban, minél olcsóbban előállított, divatos ruhadarabokat, amelyekkel a cél a vásárlók gyakori vásárlásra ösztönzése) elkezdte kiszorítani az ultra fast fashion, soha nem látott mennyiségű ruhát dobva piacra. A két legnagyobb fast fashion üzletlánc, a H&M és a Zara 2022-ben csak áprilisig 11 ezer új stílust jelentetett meg, míg ugyanebben az időszakban az ultra fast fashion Shein 314 877-et. Ez is jól mutatja azt a hatalmas mennyiségű ruhát, amiből rövid időn belül hulladék lesz. Ilyen számok mellett egyértelmű, hogy a használtruha-vásárlás az egyetlen, ami valamennyire fenntarthatóvá teszi a divatipart.
A statisztikákból viszont az is látszik, hogy egyre több a tudatos vásárló, akik továbbra is szeretik a divatot, de már nem a fast fashion üzletekben akarják elkölteni a pénzüket. A thredUP nevű amerikai online second hand áruház 2022-es, átfogó jelentése szerint a következő öt évben a használtruha-piac megduplázódik, és várhatóan eléri a 77 milliárd dolláros forgalmat, kutatásuk szerint a 2020-ban először használt ruhát vásárló 33 millió ember 76 százaléka tervezi, hogy a következő öt évben növeli a használt ruhákra fordított kiadásait.
A jelentés szerint még mindig a trend elején járunk, de a second hand várhatóan globális jelenséggé válik, és 2026-ra 127 százalékkal nő majd.
Nem a thredUP az egyetlen, amely robbanást jelez a second hand divatpiacon, a GlobalData előrejelzései szerint 2030-ra az amerikai fogyasztók kb. 353,9 milliárd dollárt költenek majd használt árucikkekre.
Oké, de mi köze az egésznek a huszonévesekhez?
A szakértők szerint a fenntarthatóság csak az egyik tényező, ami a használt cikkek piacát hajtja, a másik viszont a jelenleg 16 és 23 év közötti Z generáció. Szerintük sokkal menőbb vintage (azaz húszévesnél régebbi) és second hand cuccokat venni, mint a fast fashion boltokban költeni a pénzt.
Csalár Bence divatszakértő szerint beszédes, hogy míg a kétezres évek elején az olyan csajos sorozatokban, mint például a Gossip girl vagy a Szex és New York, sok-sok szatyorral vonultak a szereplők, és az volt a menő, ha valaki minél többet vásárolt, az elmúlt pár évben már egyre többször tűnik fel a vintage is, erre pedig maguk a filmes jelmeztervezők is egyre nagyobb fókuszt helyeznek. „A néző számára sokkal szimpatikusabb azt látni, hogy a főhősnő bátran visel egy (second hand vagy vintage) ruhát vagy kiegészítőt több alkalommal is, elvégre ilyen az élet” – mondja Csalár Bence. A divatszakértő szerint a second hand és különösen a vintage darabok népszerűségének két fő tényezője van.
„Egyrészt ezeket a ruhákat, kiegészítőket felfedezte magának a luxuspiac, Isabel Marant francia divattervező például elkezdte eladni a korábbi kollekciókból visszakerült ruhákat. Másrészt a Z generáció megváltoztatta azt, ahogyan az egyediségre tekintünk, a mostani tinik és huszonévesek jelentős része inkább keres egy egyedi, vintage bőrdzsekit, mint hogy bemenjen a Zarába vásárolni” – mondta Csalár Bence.
Szerinte a second hand az ázsiai piacon azért menő, mert egyedi, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában pedig inkább anyagi előnyei vannak.
„Bár ezt a trendet nem éppen Hollywood hajtja, azért az elég izgalmas, amikor Zendaya vintage Versacéban vonul a vörös szőnyegen, Billie Eilish second handben vásárol vagy Kate Winslet újra felveszi egy 2015-ben viselt ruháját. A hazai ismert embereket egyelőre még nem mozgatta meg ez a trend, pedig várhatóan a variálhatóság és az egyediség miatt velünk marad egy darabig”
– mondja a divatszakértő.
A trend Sophie Hersan, az egyik legnagyobb amerikai globális luxus second hand platform, a Vestiaire Collective divatigazgatója és egyik alapítója szerint is velünk marad, pláne, hogy egyre több híresség is ilyen ruhákban vonul a vörös szőnyegen. (Ne feledkezzünk meg az év egyik legtöbb vitát kiváltó vonulásáról, amikor Kim Kardashian Marilyn Monroe egyik ikonikus ruhájában jelent meg a Met-gálán.)
„Úgy gondolom, hogy ebben az évtizedben még tovább nő majd ez a mozgalom. A vintage lehetővé teszi egy hírességnek, hogy elragadó legyen, és egyben ünnepelje a múlt gyönyörű tervezéseit, miközben kiáll a fenntarthatóság mellett is” – mondta a Harper’s Bazaarnak a trendről Sophie Hersan. A tíz éve működő Vestiaire Collective-nek már 23 milliós online közössége van, és 5 millió darabos árukészlettel büszkélkedik, aminek bruttó áruértéke meghaladja az egymilliárd dollárt.
Beszállnak a nagy márkák és a legnépszerűbb láncok is
Az elmúlt években olyan nagy pályás online áruházak is megjelentek a second hand térben, mint az ASOS, az Urban Outfitters és a Nordstrom, de a hatás a divatiparon kívülre is átgyűrűzik, így az IKEA, a Ford és a Disney is piacra dobott már a körforgásos gazdaságot népszerűsítő kollekciókat. Megváltozott az is, ahogyan az emberek a second handről beszélnek: míg tíz évvel ezelőtt egy vásárló még simán kifordult, amikor megtudta, ha egy boltban használt holmikat árulnak, ma már nem tabu a second hand.
Szakértők szerint ez a piac folyamatosan bővül, méghozzá olyan ütemben, hogy még akár a fast fashion üzleteket is kiütheti a nyeregből. Ez elsőre hihetetlennek tűnik, de ha a thredUP jelentését nézzük, amely szerint a second hand piac a következő öt évben 11-szer gyorsabban fog növekedni, mint a kiskereskedelmi ruházati termékek piaca, akkor azért könnyebb elképzelni ezt a fordulatot.
Elemzők szerint a teljes használtruha-piac 2029-re 80 milliárd dollárra nő, ami majdnem kétszerese a 43 milliárd dolláros fast fashion iparág méretének. Az igazi robbanást attól is várják, hogy még tovább bővül majd az online áruházak second hand forgalma. Az eBayen például évről évre növekszik a használt divatcikkek listája, az e-kereskedelmi óriásnak már „preloved” (azaz használt) részlege is van, ennek vezetője szerint a vásárlók ma már sokkal inkább tisztában vannak a fast fashion okozta károkkal, mint pár évvel ezelőtt.
De mitől romlik a ruhák minősége?
Miközben az elmúlt 15 évben megduplázódott a ruhaipar termelése, körülbelül 40 százalékkal kevesebb ideig hordjuk a ruháinkat. A fast fashion és az ultra fast fashion gyártási ritmusa utolérte a luxusmárkákat is, így még a drágább ruhák minősége is jelentősen romlott az elmúlt évtizedekben. Tóth Imre textilmérnököt arról kérdeztük, mit is jelent pontosan ez a minőségi romlás.
„Régebben egy minőségi télikabát elkészítéséhez hatszáz gramm/négyzetméter súlyú kabátszövetet is felhasználhatott egy szabó. A mérték után készített kabátot tíz-húsz éven át hordhatta a vevő, majd amikor, mondjuk, a kabát ujja, gallérja elkopott, elég volt azt kifordíttatni, de még akkor sem kellett újat venni. Most viszont a szövetek egyre könnyebbek, a száz százalék gyapjú, úgynevezett Super 100, 120, 150 vagy 170 minőségű szövetekből vékony, formatartó, nem gyűrődő, puha anyagú darabok készülnek ugyan, de cserébe nem annyira tartósak, mert a cél csak annyi, hogy a következő időszakban kitartsanak – magyarázta Tóth Imre.
– De miért ne gyűrődhetne egy nadrág vagy egy férfiing?”
– teszi fel a kérdést a textilmérnök. Szerinte azzal, hogy a ruhaipar elment a túl könnyű, túl puha anyagok irányába, a ruha élettartamát rövidítik le, a vékony, vasalásmentes vagy könnyen vasalható anyagok ugyanis néhány mosás után egyszerűen elveszítik tartásukat, károsodnak. „Nagyon elharapódzott a »háromszor viselem, aztán eldobom« típusú ruhafogyasztás, ez hatott a nagy márkákra is, így a ruhadarabok veszítettek a minőségükből. Az állandó vásárlásnál viszont sokkal egészségesebb, fenntarthatóbb lenne egy kapszulagardrób kialakítása: érdemes minőségi, minél tartósabb darabokat válogatni, és azokat variálni” – mondta.
Tóth Imre szerint egyébként ebben is tetten érhető a second hand sikere, hiszen ezekből a boltokból sokkal egyedibben lehet öltözni, és ezeken a helyeken még találni minőségi alapanyagból készült ruhákat. Egy dolgot viszont ki kell emelni, bármit veszünk is: „Fontos lenne megszervezni a ruhák másodlagos felhasználását is, ezért jó, ha ruhakonténerbe dobjuk a már viseltes darabjainkat. A szintetikus szálakat fel lehet használni például a szigetelőanyag-gyártásban, hiszen annál drágább nincs, mint ha egy legyártott anyagot kidobnak.”
(Források: BBC, Harper’s Bazaar, Forbes, GlobalData)
Forrás: Telex
