A komposztáló egységekről mindenkinek a szétkorhadt fakeretes borzalmak jutnak először eszébe, na meg a sok bogár és a vele együtt járó bűz. Sokan ódzkodnak a használatától vagy viszolyognak kinézetétől, pedig nem olyan nehéz a karbantartása és vannak már kifejezetten divatos komposztálók is, melyek akár egy kisebb kertben is megállják a helyüket.

Miért érdemes komposztálni?

1. Csökkenthetjük a keletkezett hulladékot: a szerves hulladékok feleslegesen kerülnek el a hulladéklerakókba és szemétégetőkbe, egyszerűen, otthoni körülmények között is lebomlanak.
2. Vissza a természetbe: a kerti- és konyhai hulladékokat visszajuttathatjuk onnan, ahonnan származnak. 
3. Termékenyebb lesz a talaj: a kertben a termékenyebb talaj felel a több és egészségesebb növényekért.
4. A kevesebb hulladék előnyei: kevesebb szemeteszsákot kell felhasználni, kevesebbszer kell a szemetest üríteni és elvitetni, nem kell virágföldet venni.
5. A légszennyezés ellen is hasznos: nem égetjük el az avart és a kerti hulladékot, ezzel csökken a légszennyezés.

 További információ a komposztálással kapcsolatban ITT.

Miután mindenkinek meghoztuk a kedvét egy kis komposztáló egység létrehozásához, szeretnénk bemutatni egy olyan terméket, mely kis helyen elfér, esztétikus és mindemellett igen praktikus is. A portugál tervező, Marco Balsinha kreációja is azt sugallja, hogy a terrakotta egy remek alternatívája lehet a tárolóknak - stílusos, mégis funkciónak megfelelő.

Az Uroboro egy olyan moduláris egység, mely négy egymásba rakható, kerek, terrakotta tartóból áll. Kinézetét a fa szerkezete ihlette, és hasonló ökoszisztémát lehet általa kialakítani, melyben a növények és a földigiliszták is egyaránt jelen vannak. A részek külön-külön is mozgathatóak, az egész egység tetejére pedig egy növény kerül. 

A tetején lévő elemeknek félig nyitott az alja, amihez hozzákapcsoljuk az alsó elemeket. Ez arra szolgál, hogy nem csak "átzuhan" a komposzt az egész rendszeren, hanem szépen lassan tömörül össze. A legalsó elem egy mázolt és ívelt kerámia, melynek alján egy apró lyuk van, amit parafa dugóval lehet lezárni és itt is lehet üríteni. A két rész különböző felületi tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a víz lassan lefelé szivárogjon és zöldségből moslék legyen, melyet utána könnyedén ki tudunk üríteni és fel tudunk használni. Ezt a folyamatot segíti az utolsó - és valószínűleg nem is a szó szoros értelmében vett komponens: a földigiliszták.

 A komposztálás ezzel igen egyszerű, a legfelső cserépbe öntjük az ételmaradékot, majd ráhelyezzük a növényekkel teli mázolt edényt, melynek az oldalán látható jelölések segítik a folyamat nyomon követését. A legfelső virágos edény süllyedni kezd, ha beindult a folyamat, a jelölések pedig megmutatják a komposztálás aktuális stádiumát. Az agyag megfelelő anyagnak bizonyult, mert hatékonyan elnyeli a szagokat, tartja a nedvességet és a hőmérsékletet, ami segíti a bomlás folyamatát. Ez kifejezetten örömteli hír azoknak, akik nem szeretik a kellemetlen szagokat, sem a kevésbé esztétikus ládákat. Igazából az egység semmi más, csak low-tech, nem nagy tudomány az egész, mégis nagyszerű ötlet.

Képek: marcobalsinha