Sci-fi vagy valóság? Így változnak a repülőgépek
2015. szeptember 09. írta: .ecolife.

Sci-fi vagy valóság? Így változnak a repülőgépek

A légi közlekedés az első száz évében bámulatos fejlődésen ment keresztül, és napjainkra már az egyik legnépszerűbb utazási forma, különösen ha nagy távolságokról van szó. Az alábbiakban olyan, a repülés környezetbarátabbá tételével kapcsolatos koncepciókat gyűjtöttünk össze, melyekkel már akár 10-20 éven belül találkozhatunk.

A repüléssel kapcsolatos fejlesztéseknek abszolút megvan a létjogosultsága: egyes becslések szerint a légi közlekedés iparága világszinten évi 5%-kal növekszik. Ha a bővülés ilyen ütemben folytatódik tovább, akkor a repülőipar mérete 15 éven belül megkétszereződik, 23 év múlva pedig a triplája lesz a mainak. Az iparággal kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás, a repülés környezetre gyakorolt hatása. Például egy teljesen feltankolt Airbus A380-as, -a hajtóműveit gyártó Rolls Royce felmérése szerint-, körülbelül 3500 autónak elég energiát használ fel egy repülés alatt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy New Yorkból San Fransiscóba tartó repülőjárat során 2-3 tonna szén-dioxid jut a levegőbe, de nem összesen, hanem utasonként! Szakemberek szerint a forgalommal együtt persze a károsanyag-kibocsátás is növekedni fog, 2030-ra már a mai szennyezés kétszeresét fogják majd a gépek a levegőbe juttatni.

Környezetkímélő fejlesztésekben sincs hiány szerencsére. Íme néhány példa:

Bauhaus Luftfahrt Ce-Liner

A német Bauhaus Luftfahrt a 2012-es berlini légi parádén mutatta be a Ce-Liner névre keresztelt koncepcióját, mely egy teljesen elektromos gépet takar. A meghajtáson kívül, a Ce-Liner újszerűsége a szárnyszerkezetben rejlik: a nem meglepő módon csak „C-szárny” név alatt futó koncepció lényege, hogy a hátsó vízszintes vezérsíkokat (azaz a gép farkánál található kisebb méretű szárnyakat), a törzs hátsó részéről áthelyezik a szárnyvégekre. Lényegében a pár éve a repülőgépiparba betört „winglet”-ek kapnának a végükre még egy kisebb méretű, vízszintes szárnyat. Az újítással körülbelül 11%-al kevesebb súrlódási erő hatna a gépre a hagyományos szárnyelrendezéssel rendelkező utasszállítókhoz képest.

Lockheed Martin Boxwing

Az amerikai óriásvállalat „dobozszárnyú” gépe ugyan nem lenne teljesen elektromos, ellenben könnyedén lehet, hogy már 2025 táján találkozhatunk hasonló gépekkel. A gép esetében ugyanis a tervezők nem nyúltak hozzá olyan drasztikusan a klasszikus utasszállító gépek formavilágához, mindössze a szárnyak elrendezésében, valamint a hajtómű típusában eszközöltek változásokat. A változtatásoknak köszönhetően azonban a tervezők szerint a gép körülbelül 50%-kal lenne takarékosabb a jelenleg repülő társainál.

EADS E-Concept

Az európai repülőgépgyártó konzorcium, az EADS, a Rolls Royce-szal közösen vágott bele egy új generációs, környezetkímélő repülőgép megtervezésébe. Az E-Concepet név alatt futó gép a tervek szerint egy olyan hibrid meghajtást használna, mely a szárnyak tövébe hármasával elhelyezett elektromos motorokat egy gázhajtású turbina által termelt árammal hajtaná meg. Ez lenne az E-Thrust rendszer. A turbinára leginkább csak a levegőben lenne szükség, hogy éppen csak annyi áramot termeljen, amennyivel a levegőben lehet tartani a repülőt. A felszálláshoz és a leszálláshoz a gép a beépített akkumulátorait használná. A tervek szerint a leszállás előtti süllyedés közben a hajtómű nem működne, a rotorlapátjait a szél forgatná, mintegy generátorként használva a motort. Ilyenkor a hajtómű megszokással ellentétben nem felhasználná az áramot, hanem éppen ellenkezőleg, elektromosságot termelne. A repülőgép 2050 környékén emelkedhetne a levegőbe.

Boeing X-48

A híres repülőgépgyártó, a Boeing a NASA megbízásából kezdett el dolgozni az X-48B kódjelű repülőgépen, mely az fentiekhez képest már első ránézésre is sokkal újszerűbb. A magyarul, faramuci módon csak „csupa-szárnynak” hívott elrendezés előnye, hogy a repülőgépnek nemcsak a szárnyai, de a teste is felhajtóerőt termel. Az előzetes számítások szerint, a gép - különleges formája miatt -, kétszer annyi felhajtóerőt fog termelni, mint a régebbi fajta, klasszikus géptörzzsel rendelkező repülőgépek. Külön biztató előjel a jövőre nézve, hogy az X-48 alig 1-2 méteres, pilóta nélküli tesztpéldánya már túl van a századik repülésén is.

 

Lochkheed Martin Supersonic Green Machine

A Lockheed Martin mérnökei nem tartják lehetetlennek hogy olyan gépet építsenek, ami durva környezeti károk okozása nélkül lenne képes a hangsebesség felett repülni. A 2010 környékén napvilágot látott Supersonic Green Machine viszont úgy lenne képes 1,6 Mach sebességgel repülni, hogy közben 75%-kal kevesebb nitrogén-oxidot juttatna csak a légkörbe. A gép farokrészénél található furcsa, gyűrűre emlékeztető szárny segítségével minimálisra lehetne csökkenteni a zajt is, ami egy hangsebesség felett repülő gépnél szintén lényeges szempont: az eddigi egyetlen szuperszonikus utasszállító, a Concorde az általa okozott hangrobbanások miatt csak hangsebesség alatt üzemelhetett lakott területen. A Lockheed Martin 2030-ra akar elkészülni a repülőgép prototípusával. 

AWWA Sky Whale

A spanyol dizájner, Oscar Viñals napjaink legmodernebb technológiai újításait szem előtt tartva alkotta meg a „légi bálna” becenévre koncepcióját. A hatalmas légijármű korunk legmodernebb technológiáit használná: a gép aktív, alakváltoztató szárnyakkal, önjavító burkolattal, valamint intelligens tetőablakkal is rendelkezne. Ez utóbbi napelemként is szolgálna. A gép ezen kívül mind a 4 motorját képes lenne 45 fokos szögben megdönteni, ami nagyban lerövidítené a felszálláshoz és leszálláshoz szükséges távolságot. Az óriásgép a tervező szerint három szintes lenne és körülbelül 755 utas elszállítására lenne képes.

Airbus belső tér

A repülőgépgyártó cégóriás már aktívan foglalkozik a repülés jövőjével, a Smarter Skies program keretében. Az alábbi videón azt láthatjuk, hogy milyen lehet majd egy jól megépített Airbus belseje, úgy ötven év múlva.

NASA LEAPTech

A NASA már körülbelül hetven éve veszi ki a részét az újfajta repülőeszközök fejlesztésében. A LEAPTech névre hallgató prototípus legnagyobb újítása, hogy a kisgép egy nagy benzines motor helyett 18(!) kisebb, elektromos motort használ, illetve a szárnyainak a felülete mintegy egyharmada a hasonló méretű repülőgépekhez képest. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a 18 motort a szárnyak belépőéle elé helyezték el a tervezők, így a lehető legtöbb levegő jut felhajtóerő termelésére.

The Horizon System

A repülésben az egyik leginkább üzemanyag igényes tevékenység a felszállás. A Horizon System ezt próbálná meg kiküszöbölni oly módon, hogy az utasok mozgó, metrószerelvényhez hasonlatos kocsikban foglalnának helyet, és a repülőgép ezeket a szerelvényeket „kapná fel a földről” némi lassítás után, ám kvázi leszállás nélkül.

The Horizon System from Mason Holden on Vimeo.

Aether Cruise szuperléghajó

A Hindenburg katasztrófája óta a léghajós repülés szinte eltűnt, azonban az elmúlt pár évben újra elkezdtek foglalkozni a mérnökök a léghajókkal, mivel fenntarthatósági szempontból ez utóbbiak sokkal jobb mutatókkal rendelkeznek a repülőgépekhez képest. Az alábbi videóban az angol tervező Mac Byers koncepcióját láthatjuk.

Palotai Nándor


A bejegyzés trackback címe:

https://ecolife.blog.hu/api/trackback/id/tr217764680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

húzzad neki shakespeare 2015.09.10. 12:31:57

Ami jól néz ki, az általában jól is repül (ősi pilóta bölcsesség).
süti beállítások módosítása