A kisvárost alga és szemét keverékéből fogják 3D-s technikával "megépíteni". 

Ezt a különleges építészeti struktúrát Vincent Callebaut elképzelése ihlette, melynek lényege, hogy az óceáni hulladékot használja fel építőanyagként, ezzel egy új ágazatot, a fenntartható tengeri építészetet megteremtve.

A tudományág úttörője, Callebaut szerint, egy olyan új építészet van kibontakozóban, mely egyesíti a megújuló energiaforrásokat, valamint az információs és kommunikációs technológiákat annak érdekében, hogy az energetikai függetlenség minden ország számára lehetővé váljon, és az olajjal kapcsolatos konfliktusok megszűnjenek. Az Aequorea projekt egyik célja, hogy megoldja a feszültséget a nyugati kormányok és az afrikai országok között a globális energiafogyasztás kérdésében. Tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy ezek az úszó falvak lehetnek a jövő energetikai függetlenségének eszközei.

Minden évben 20.069.000.000 tonna műanyag hulladékot dobunk ki, amelynek várható élettartama és lebomlási folyamata 1000 év, ráadásul ennek a hulladékmennyiségnek több, mint 10% -a landol az óceánokban. Ezt a rengeteg bomlásra ítélt műanyagot kívánják felhasználni a házak megalkotására alga és más tengeri üledék hozzáadásával, ebből a keverékből fogják 3D-s technikával "megépíteni" a kisvárost.

A kompozit anyag vegyesen tartalmazhat műanyag hulladékot és algákat. Másrészt az algákat, planktonokat és a puhatestűeket - melyek ásványi anyagokban, fehérjében és vitaminokban gazdagok -  az itt termesztett élelmiszerek előállítására hasznosítják, és a faiskolák fenntartásában is segítségül lehetnek.A medúza hosszú, úszóhártyás csápokból álló formája inspirálta az építményeket. A házak esetében ezek a csápok lehetővé teszik, hogy úszni, lebegni tudjanak, egyúttal biztosítják a stabilitást, miközben energiát is termelnek. A falvak folyamatosan mozognak, mint a hajók, egy építmény befogadóképessége pedig körülbelül 20.000 ember. Leendő lakosai ezeknek az utópikus szerkezeteknek a “Tenger emberei” (People of the Seas), azok a környezettudatos személyek, akik vízi lakásuk révén mérsékelhetik az óceánok savasodását és szennyezését, valamint egy önellátó életformát is kialakíthatnak.

A fő terek a víz felszínén találhatóak; a négy kikötőt, a lakótereket és az 500 méter átmérőjű dómot mangrove fák fonják körbe. A mangrovék különleges támasztó és légzőgyökereket növesztenek, melyek megakadályozzák, hogy a hullámok kidöntsék a törzsüket, ezáltal a növényeket és a környező élőhelyeket akár több méter mély vízben is oxigénhez juttatják. 

Az Aequorea minden lakóegységét közösségi terek és munkaállomások fogják alkotni, ezen belül újrahasznosító üzemek, laborok, oktatási egységek, sportpályák és vízi gazdaságok lesznek. A fedélzeten biogazdaságok, gyümölcsös és konyhakert is a lakosok rendelkezésére áll majd. Még a bútorok is bioanyagokból kevert kagyló felhasználásával készülnek.

Ez az egész futurisztikus dizájn és utópisztikus társadalom reméljük hamarosan megvalósulhat. Előbbire már nem kell sokat várni: az Aequorea előzetes tervek szerint 2050-re készülne el Rio de Janeiro partjainál. Az utóbbi, tudatos társadalom pedig csak rajtunk, embereken múlik.

Képek és bővebb információ az Aequorea projektről: vincent.callebaut.org