Egy út szélén heverő dísztárcsa láttán az emberek általában csak annyit kérdeznek maguktól: „Ez vajon hogyan került ide?” – majd továbbhajtanak. Angliában Ptolemy Elrington azonban nem ment el mellettük, hanem különleges lényeket hívott életre belőlük.
Elrington 20 évvel ezelőtt kezdte el összeszedni őket, mert pazarlásnak tartotta, hogy a szemétdombon végezzék ezek a nem túl olcsó tartozékok. Ezután jött az elhatározás, hogy alkot belőlük valamit, és ettől a pillanattól kezdve már tudatosan gyűjtötte őket. Mára pedig sikerült néhány ezret felhalmoznia belőlük. Elmondása szerint könnyű ezzel az alapanyaggal dolgozni, anyaguk és formájuk sokféle, nem kopnak, nem fakulnak.
A természet sokfélesége számtalan témalehetőséget biztosít számára. Először halak készültek, őket szárazföldi állatok, tengeri élőlények, rovarok és madarak követték. A teremtés XXI. századi változata ez. Az ötlet pedig, hogy élőlényt formál valami olyanból, ami egészen szokatlan és amúgy nem lebomló, különösen figyelemre méltó.
Az alkotási vágy mellett erős környezettudatosság húzódik Elrington művészi tevékenysége mögött: lényei meghatározó része újrahasznosítás eredményeként lát napvilágot. Kizárólag akkor tesz kivételt, ha egyedi megrendelései azt kívánják és nincs készleten a megfelelő anyag a munkához. Művészetével szeretné felhívni az emberek figyelmét, hogy attól még, hogy valami eredeti funkcióját már ellátta és feleslegessé vált, még nem kell feltétlenül eldobni, mert sok minden megjavítható, újrahasznosítható, egyéb módon felhasználható. Micsoda öröm az értéktelenbe értéket látni és micsoda játék!
SZERZŐ: Bősze Kinga
Forrás: http://www.mnn.com/lifestyle/recycling/blogs/artist-turns-hubcaps-into-whimsical-creatures
