Mint tudjuk, a világ vezetői közel két hetet töltenek Párizsban az ENSZ 21. Klímakonferenciáján, ahol megoldást szeretnének találni a globális felmelegedés okozta súlyos problémákra, valamint a szén-dioxid-kibocsátás radikális csökkentésére.

De azon emberek számára, akiket az éghajlatváltozás már kiűzött otthonaikból, már szinte nem is tekinthető relevánsnak az, hogy a fejlett országok miként döntenek, hogyan osztják meg a felelősséget egymás közt ezekben a napokban.

Az utolsó utáni pillanatban cselekszünk?

A menekültek szószólói szerint arra van leginkább szükségük, hogy a nemzetközi politikai foglalkozzon helyzetükkel és segítsen nekik szembenézni az új, nehezebb valósággal, esetlegesen új helyre letelepedni és felépíteni a jövő otthonainak új alapköveit.

A klímacsúcson képviselteti magát az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is, és számtalan kérdést, ajánlást vetnek fel a jelenlegi helyzet kapcsán. Vannak közösségek, amelyek az idők során egyre ellenállóbbá váltak a klímaváltozás negatív hozadékaival szemben, de elkerülhetetlen, hogy támogatást kapjanak - migrációs programok keretein belül – azok a csoportok, akiknek visszavonhatatlanul el kell hagyniuk otthonukat egy jobb élet reményében.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) saját javaslatcsomagot tárt a konferencia résztvevői elé, valamint szervezett egy kiállítást is Párizsban, hogy felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás és a migránsok kapcsolata közti összefüggésekre.

A migráció, az alkalmazkodás egyik formája, amelyet fel kell ismernünk és változtatnunk kell a körülményein, bármilyen megállapodás is születik Párizsban. – mondja az IOM.

Számos kutatás kimutatta már, hogy nagyon sokan vándorolnak el hazájukból az éghajlatváltozásra reagálva, szembenézve akár a legrosszabb, háborús helyzetekkel is. Nehéz meghatározni az ilyen típusú bevándorlók pontos számát, hiszen szerte a világban, nagyon sok egyéb tényező is befolyásolja a menekülők számát. Szakértők szerint azonban milliókról lehet szó.

Vajon időben cselekszünk?