A növényeknek van egy komoly evolúciós hátrányuk az állatokkal és emberekkel szemben: nincs személyiségük, se kommunikációs eszközeik, így nem tudják kifejezni az érzéseiket. Pedig van nekik, csak azt átlagemberek nem érzékelik. Egy német tudóscsoport viszont kimutatta, hogy a növények is tudnak félni: ha például füvet nyírunk, az olyankor érzett illat a növény segélykiáltásának a kipárolgása.
A kutatók azt mondják, a frissen nyírt fű illatát a növény nyelvként használja. Valójában kommunikációs eszköz: azok a rovarok észlelhetik, akik a közelben vannak, és megmenthetik a növényt.
A német tudósok akkor figyeltek fel a jelenségre, amikor egy vadon növő dohánycserjét tanulmányoztak. Megállapították, hogy a zöld levelek illékony anyagai (green leaf volatiles, GLV) különleges összetételűek. Ha a növényt megtámadták a dohányszender (Manduca sexta) hernyói, az illékony anyagok riasztották a közeli ragadozó bogarakat, akik felfalták a hernyókat.
A tanulmány szerint a növények ezt nem tudatosan csinálják: a kérdéses anyagot a hernyók emésztőnedvei választották ki a növényből. A GLV kipárolgása viszont vonzza azokat a poloskákat, amik a hernyókkal és a lárváikkal táplálkoznak. Azt viszont ők sem tudják, a hernyók nyála miért tartalmaz ilyen anyagokat, holott ez elsősorban épp rájuk veszélyes.
A kutatók megpróbálták reprodukálni a jelenséget. Két csoport dohánynövényre rögzítettek hernyópetéket, amiknek az egyik felét hernyónyállal, a másikat a növény saját GLV-jével kezelték. Ezeknek csak 8 százalékát falták fel az odatévedő Geocoris poloskák, míg a hernyónyálasoknak csaknem egynegyedét megették.
Ugyanez a hatás érvényesül, ha füvet nyírunk, és megcsapja az orrunkat a jellegzetes illat: ezt szintén a GLV-k kipárolgása okozza.
Hegyeshalmi Richárd/Index
