Szeretünk utazni. Mindannyian. Az Ecolife Magazin szerkesztősége, a magyarok, és úgy általában egyre többen a világon. Míg nem is olyan régen akár egy hétig is eltarthatott, hogy valaki postakocsival Pest-Budáról Bécsbe érjen, ma már a repülésnek hála egy átlag ember is kevesebb mint 24 óra alatt eljuthat a Föld másik szegletébe. Azonban a páratlan 21. századi, széles tömegek részére elérhető mobilitásnak súlyos környezeti-éghajlati felára van. Ebben a cikkben azt próbáljuk megvizsgálni, hogy létezik-e középút, és ha igen, akkor egy példán szemléltetve megmutatjuk, hogy hova, miért, és hogyan érdemes utazni!

Spinalonga szigete nem a rajta lévő, jó állapotban megmaradt velencei erőd miatt híres, hanem a szigetet 1904-1957 között lakó leprások miatt. Spinalonga ma már egy tragikus mementó csupán, hisz szerencsére 1948-ban feltalálták a lepra ellenszerét.

A globális környezeti- és éghajlati válság korában minden felelősen gondolkodó embernek tisztában kell lennie azzal, különösen a fejlett nyugati világban, hogy civilizációs kényelmének hatalmas környezeti felára van, aminek a negatív hatásait az akut környezetszennyezésen és az egyre felerősödő éghajlatváltozáson keresztül immáron Magyarországon is a bőrünkön érzünk. Újra kell gondolnunk az egész életünket: ahogy fogyasztunk, amit fogyasztunk, ahogy közlekedünk, ahogy és amit dolgozunk. Ha nem helyezzük új alapokra a teljes világgazdaságot, és nem érjük el 2050-ig az ún. nettó karbonsemleges állapotot, akkor nincs esélyünk rá, hogy 1,5 Celsius fok környékén tartsuk a globális átlag-hőmérséklet emelkedését a század végéig az iparosodás előtti időkhöz képest. Másfél fok kevésnek tűnhet, azonban az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) 2018-as Külön Jelentése tudományos alapon tökéletesen rámutat arra, hogy milyen veszélyes és kiszámíthatatlan világba lépünk át, ha nem tudjuk 1,5 Celsius foknál korlátozni a globális felmelegedést. Figyelem, ez nem az unokáinkról szól, hanem már a mi saját életünkről.

Ha 1,5 Celsius fok nem sok, akkor valószínűsíthetően a 2% sem az, ugye? A nemzetközi repülés számítások szerint ennyivel járul hozzá jelenleg a világ összes üvegházhatású-gázkibocsátásához, amivel melegítjük a légkört. Igen ám, azonban az iparág, pont az egyre olcsóbb lehetőségek miatt rakétaszerű növekedést produkál. Még rosszabb a helyzet, ha a globális turizmust vizsgáljuk. Tanulmányok szerint a globális turizmus a világ kibocsátásainak már a 8%-áért felel, de ez a szám is ugrásszerűen nő. Mert szeretünk utazni. Mert elképesztő módon adómentes a kerozin, holott minden más energiahordozóra súlyos adók vannak kivetve. Mit tehetünk akkor?

A legegyszerűbb volna azt mondani, hogy mindenki maradjon szépen otthon, és élvezze ki a fenntartható, kíméletes helyi vagy regionális turizmus nyújtotta előnyöket. Nem a cinizmus szól belőlünk, ugyanis ez valóban egy jó megoldás lenne addig, amíg az utazás és a turizmus költségeiben nem jelenik meg az a valós felár, amit egyébként a környezetre és az éghajlatra ró. Azonban tudjuk, hogy a világ nem így működik. Nagyon nehezen mondunk már le valamiről, amit megszoktunk, és ami jó. Mert utazni, világot látni jó. Az, hogy megtapasztaljuk, hogy a Föld egy másik pontján is ugyanolyan emberek élnek mint mi, ugyanolyan vágyakkal és félelmekkel, csak más szokásokkal és kultúrával, segít csökkenteni az előítéleteket, és talán ráébreszt mindannyiunkat arra, hogy sokkal több minden köt minket össze, mint ami elválaszt. Ha már a távolságok nem választanak el.

Agia Pelagia nyaraló övezete jó kikapcsolódást nyújt mindenkinek, nem messze a fővárostól, Herakliontól.

A minimum, amit meg kell tennünk, hogy továbbra is élvezzük az utazás és a turizmus előnyeit, hogy alaposan újragondoljuk a szokásainkat. Ha nyűglődés helyett izgalmas és felelősségteljes kihívásként tekintünk erre, akkor még a közérzetünk is jobb lesz tőle. Az egyik legnagyobb probléma az utazások kapcsán az idő. Azért repülünk elsősorban, hogy gyorsan ott legyünk valahol. Sokat dolgozunk, kevés a szabadság, munka után azonnal, de lehetőleg másnap már a tengerparton vagy az adott városban szeretnénk lenni, mert nincs vesztegetnivaló időnk. Az első beavatkozási pont tehát az, ha időt tudunk szakítani magára az utazásra, és lassan, kíméletesebben utazunk. Vonattal, busszal, telekocsival, akár meg-megállva. Azon kellene dolgoznunk, hogy egy ilyen apró kontinensen, mint Európa, élmény legyen a vasúttal történő utazás, ne pedig a szükséges rossz. Vannak már - elsősorban Nyugat-Európában, de pár jó példán keresztül itthon is - változásra utaló jelek, de ki kell követelnünk az európai kormányoktól, hogy a vasúti közlekedés reális, elérhető és komfortos alternatíva legyen a repüléssel szemben!

A Rome2Rio és más oldalak segítséget nyújtanak az alapos tervezésben, hogy milyen eszközzel és hogyan lehet eljutni egy adott desztinációhoz. A kibocsátások egy jelentős részét Európában a charter járatok térnyeréséből fakadó “hosszú hétvégés” utazások adják. Amikor pár ezer vagy tízezer forintért el tudunk repülni egy európai nagyvárosba egy hátizsákkal egy hétvégére. Amennyire izgalmasnak tűnik egy ilyen utazás, a harmadik után rájövünk, hogy valójában nem is olyan pihentető, és az ott eltöltött kevés idő mellett relatíve sok időt töltünk a repterekre való ingázással, a szállás elfoglalásával, majd elhagyásával, miközben nagyjából végig rohanunk a városon. Ilyenkor nem teremtünk igazán kapcsolatot a helyi kultúrával, csupán az útikönyvek első oldalain szereplő látnivalókat nézzük meg gyorsan, hogy aztán siessünk haza dolgozni.

A megoldás? Kevesebb, de hosszabb és tartalmasabb utak! Az igazi kikapcsolódás, amikor elfelejtjük az otthoni stresszt és feladatokat, kb. 4-5 nap után jelentkezik, amikor már kialakítottuk a magunk kis rutinját új, ideiglenes lakóhelyünkön. És mi más lenne alkalmasabb egy hosszabb, tartalmasabb és pihentetőbb utazásra, mint a görög szigetvilág, amiből minden szempontból kiemelkedik a legnagyobb és legcsodálatosabb sziget: Kréta. Ha elcseréled az évi 2-3 “hosszú hétvégés” utazásodat egy hosszabb, egy-két hetes utazásra, akkor nemcsak tartalmasabban töltesz időt valahol, jobban kipihened magad, hanem a környezeted sem terheled annyira.

Az Arkadi-kolostor megkapó szépsége mellett a krétai és görög történelem egyik fontos helyszíne. 1866-ban a szigetet megszálló oszmán törökök ostrom alá vették a kolostort, ahova több falu népe is bemenekült. Miután a törökök áttörték a falakat, a krétaiak inkább magukra robbantották az erődítményt, sok törököt is megölve ezzel. Az esemény olyan felháborodást indított el a szigeten és az egész országban, ami forradalomhoz, végül az oszmánoktól független Krétához vezetett 1898-ban. A kolostor ma már a békés emlékezés helyszíne, ahol macskák henyélnek a kellemesen meleg őszi napfényben.

Kréta ősszel és tavasszal is tökéletes desztináció. A sziget van akkora, van olyan változatos és sokszínű, hogy egy pillanatra sem fogsz unatkozni. Az éghajlat ősszel is rendkívül barátságos, tavasszal pedig virágba borul minden, mert ott a leandert nem a pincéből hozzák fel, hanem az út mellett terem. Az egyik pillanatban még a homokos vagy köves tengerparton sétálgatsz, ezt követően pedig felmehetsz túrázni a 2000 méternél is magasabb hegyekbe. Ha pezsgő városi szórakozásra, romantikus, velencei stílusban épült kis utcákra, netán vidéki falvak több ezer éves kerámia művészetére vagy kíváncsi, akkor sem kell csalódnod, mert Kréta ezt mind egyszerre nyújtja. A görög gasztronómia és a vendéglátói kultúra, ami egyébként is világszínvonalú, ha lehet, itt négyzetre van emelve -- de erről külön cikkben számolunk majd be.

Az ősztől tavaszig tartó időszakban a görög nemzeti légitársaság, az Aegean heti 3 járatot indít Budapestről Athénba, ahonnan egyszerű átszállással 30 görög városba lehet eljutni. Köztük a legnépszerűbb desztinációkhoz: Mikonosz, Szantorini, Kréta, Korfu, Rodosz, Zakintosz, Milosz, Parosz, Szaloniki. Bár a légitársaság saját bevallása szerint tesz erőfeszítéseket azért, hogy csökkentse a működéséből fakadó kibocsátásokat, a fent kifejtett szempontok miatt további karbonsemlegesítő megoldásokat (carbon offset) ajánlunk. Az ENSZ számos hitelesített partner szervezettel dolgozik együtt, hogy a világot fenntartható pályára állítsuk. Rajtuk keresztül olyan megújuló energiával, újraerdősítéssel és számos más helyes és jó kezdeményezéssel foglalkozó projektet mozdíthatunk előre, amivel ezt a törekvést tudjuk támogatni a pénztárcánkkal. Különböző karbon kalkulátorok adatai alapján egy Budapest - Heraklion út oda-vissza nagyságrendileg 0,45 - 0,55 tonna szén-dioxid ekvivalens kibocsátással jár, ami tetemes. Egy átlagos magyar lakos éves kibocsátása jelenleg kb. 6 - 6,2 tonna szén-dioxid ekvivalens per év (2014-ben volt 5,73 tonna, de a fogyasztás és a GDP emelkedésével ez a szám is emelkedik). Csak mivel ez statisztika, érdemes észben tartani, hogy ebben benne van az újszülött csecsemő, és az a 95 éves néni is, aki lehet, hogy soha nem hagyta el a megyét, ahol született.

Ellensúlyozandó az utazás és az élmény okozta karbonlábnyomot, egy indiai megújuló energia projektet támogattam, amivel az ENSZ számításai szerint 10 tonna szén-dioxid kibocsátástól mentettem meg éves szinten a bolygót. Mindez 9 576 forintomba került. Aki nem kíván pénzt áldozni egy mindenki számára élhető jövőre, de úgy gondolja, hogy utazni jó dolog, annak azt tanácsoljuk, hogy tájékozódjon alaposan a környezeti- és éghajlati válság kérdéskörét illetően, és gondolja át, hogy milyen felelősség nyomja mindannyiunk vállát. Míg más légitársaságoknál már lehet pár euróért/dollárért carbon offset creditet vásárolni, addig az Aegeannél az SOS Gyermekfalu nemzetközi civil szervezet támogatására van lehetőség, ami szintén szép és fontos gesztus. Ami neked egy üdítő ára, az lehet hogy másnak a túlélés vagy a szegénységből való felemelkedés záloga.

Az Aegean legacy légitársaság, ennek megfelelően ingyenes fedélzeti ellátást biztosít. Mielőtt azonban nekiesel az ínycsiklandozó kecskesajtos lepénynek vagy a baklava desszertnek, és felbontod az előre csomagolt műanyag evőeszközöket, érdemes átgondolni, hogy mivel tudod elkerülni azt a tengernyi fölösleges szemetet, amit egy ilyen utazás során termel az átlag utazó. Jó szívvel ajánljuk Edvárd és Dóri, azaz a Talpalatnyi történetek blog témába vágó tanácsait, akik úgy járták be a világot, hogy gyakorlatilag minimális, vagy semmilyen hulladékot nem termeltek az utazásaik során. Ha már csak annyit megteszel, hogy viszel magaddal egy könnyű vászon táskát a kinti bevásárláshoz, és egy kulacsot, hogy ne vegyél állandóan műanyag palackos vizet, akkor azzal pénzt spórolsz és óvod a környezeted. Az ivóvíz Krétán szinte mindenhol iható, a PET palack pedig mikroműanyagra lebomolva a táplálékláncon keresztül visszatalál a konyhaasztalodra.

Kréta déli oldala és a Líbiai-tenger semmivel nem marad el az északi oldal mögött. Sőt, ha pezsgés helyett inkább nyugodt kikapcsolódásra vágyunk, akkor ez az ideális úti cél.

Már nézegeted a járatokat Krétára vagy más desztinációra, és talán mellé egy carbon offset lehetőséget is, hogy ellensúlyozd az utazásodból fakadó kibocsátásokat? A következő részben elmondjuk, hogy miért a krétai étrend Európa és a világ egyik legegészségesebb menüje, és hogy milyen módon kapcsolódik ez a fenntarthatósághoz, amit aztán itthon is tudsz folytatni.