A tagállamok olyan szerződést szorgalmaznak, amely a műanyag teljes életciklusát szabályozza a gyártástól az ártalmatlanításig. Ebben állapodott meg a világszervezet kenyai környezetvédelmi közgyűlése.
Az 1950 és 2017 között előállított, becslések szerint 9,2 milliárd tonna műanyagból mintegy 7 milliárd tonna ma már hulladék. Ennek a hulladéknak háromnegyede vagy hulladéklerakókba került, vagy felhalmozódott a szárazföldi és vízi ökoszisztémákban.
Napjainkra a mikroműanyagok szinte mindenhol megtalálhatók: kimutatták már őket levegőből, talajból, óceánokból és tengerekből, édesvizekből, de ott vannak az ivóvízben, a tengeri ételekben, a konyhasóban, a cukorban, valamint a mézben és a sörben is. Aligha van a világnak olyan része, ahová ezek a szennyezőanyagok még nem jutottak el, találtak már mikroműanyagot a sarki jégtáblákban, esővízben, a sivatagi homokban, de a Föld legmélyebb pontján, a Mariana-árokban is levideóztak már műanyag szemetet.
A mikroműanyag-kibocsátás 77%-a a háztartásokhoz köthető, a fennmaradó rész pedig ipari eredetű.
Azt talán senki sem vitatja, hogy a műanyagok tömeges megjelenése megváltoztatta az emberek életét, az azonban már kérdéses, hogy mennyire tekinthető sikertörténetnek. Évente ugyanis 4,8-12,7 millió tonna műanyag hulladék kerül az óceánokba, ami annak felel meg, mint ha a Föld minden lakója hetente bedobna egy műanyag szatyrot a vízbe.
Forrás: Másfél fok
A Kenyában ülésező közgyűlésen létrehozott kormányközi tárgyalóbizottság feladata a pontos szerződés kidolgozása. A közös állásfoglalás a szervezet történetében először vezetett be rendelkezéseket a hulladékgyűjtőkkel kapcsolatban. Ők olyan, jellemzően a fejlődő országokban dolgozó, rosszul fizetett emberek, akik a vegyesen gyűjtött szemétből válogatják ki az újrahasznosítható darabokat. Pontosan nem tudni, hányan végzik ezt a munkát, de több millió emberről van szó.
Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának igazgatója szerint a párizsi klímaegyezmény óta nem volt ilyen fontos megállapodás.
